"Gondolkodom, tehát vagyok.” Még mielőtt a filozófia felé terelném a gondolataimat, rá kellett jönnöm, hogy én nagyon is vagyok. Néha számomra is megdöbbentő, mire vagyok képes a gondolataimmal vigyen az akár pozitív, akár negatív irányba. A gondolatainknak lehet teremtő ereje és rombolni is legalább ennyire képesek vagyunk vele. Teremteni és rombolni önmagunkban – lelkünkben, testünkben - és ugyanígy a környezetünkben, a kapcsolatainkban is.
A gondolkodás, vagyis a tudatos szinten való munka is eredményre vezet, de az érzelmek nélkül csak félkarú óriások vagyunk. A gondolati síkon rendezettnek tűnő helyzetek is darázsfészekké válnak, amikor az érzelmek felszínre törnek. Az érzelmek megélése nyitja meg a kapukat önmagunk és mások megértése és elfogadása felé. Én abban hiszek, bár a gondolatok lételemek a teljesség mégis az „Érzek, tehát élek”.
Azt tapasztalom coachként és trénerként is, hogy rengeteg időt töltünk a gondolatok világában és gyakran megfeledkezünk a testünkről és az érzelmeinkről.
Mintha a gondolataink által megvédenénk magunkat attól, hogy szembenézzünk önmagunkkal, vagy egymással. Gyakran kommunikálunk Te üzenetekkel, amellyel áthárítjuk a felelősséget a másik félre a történtekért, míg az Én üzenetek alkalmazásakor magunkról beszélünk, vagy arról, hogy hogyan hat ránk a másik ember viselkedése, mondatai. A Te-üzenetek távolabb visznek, az Én-üzenetek közel hoznak. Közel hoznak a helyzethez, az emberhez, önmagunkhoz. Azért Én-üzenet, mert rólam szól, saját belső megélésemen keresztül reflektálok a környezetre, ezzel vállalva sérülékenységemet és vállalva felelősségemet is az adott helyzetben. Vállalva azt, hogy a helyzetben én vagyok benne a gondolataimmal, az érzelmeimmel, a testemmel, teljes valóságommal.
A gondolatoktól az érzelmekig eljutni sokszor nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik.
Saját magamon tapasztaltam meg, hogy gondolataim milyen mértékben befolyásolják érzelmeimet, a testemet.
Az értelem-érzelem-test hármas fontosságát és létjogosultságát először Business-és Management coach képzésem önismereti modulján tapasztaltam meg. Nehéz volt szembenézni azzal, hogy a lelki sérülés elkerülése érdekében felépített gondolati stratégiám az érzelmeim és a testem bástyájává váltak. Elfojtva ezzel a bennem élő kreatív, szabad lényt, aki önfeledten mozog, táncol, alkot. A testem mutatta a legtisztább és a legfájdalmasabb tükröt a valóságról, valami elveszett a sok védekezés közben.
Meghatározó élmény volt újra megtapasztalni, hogy a rendszerszemléletet alkotó hármas – test, érzelem és értelem – együttes munkája milyen felszabadító élményeket tud adni. A testemmel és az érzelmeimmel való intenzív munka segített abban, hogy létrejöhessen egy valódi találkozás. Egy sallangoktól, félremagyarázásoktól és kerülőutaktól mentes, igazi mély valóság megtapasztalása, ahol kölcsönös kommunikációval és értő figyelemmel szabadultam meg a „rabláncoktól.” Mindaz, amit tréningeken sokszor több napon keresztül adunk át tudásként, impulzusként, akár néhány óra alatt természetes módon lezajlik bennünk és megoldást hozhat, ha a szívünk nyitott.
Ez volt az a meghatározó pillanat az életemben, amikor eldöntöttem, hogy a coaching-és tréning módszertani eszköztáram mellett keresni fogom az utat a test-és érzelemorientált technikákhoz, ami közelebb viheti klienseimet is önmagukhoz.
Azt tapasztaltam, hogy védelmi rendszereinkben gyakran megjelennek hiedelmeink is, amik idővel korlátainkká, belső bástyáinkká válnak. Ezek egyrészt megvédhetnek bennünket valamitől, amivel nehéz lenne szembenézni, másrészt korlátozzuk vele a bennünk rejlő lehetőségeket is.
Talán ismerős lehet néhány olyan hiedelem, mint „Nem vagyok elég jó”, „Mindent ki kell bírnom”, vagy „Nem lehetek sikeres”.
Ezek a hiedelmek tudattalanul irányítják, befolyásolják életünket. Ugyanígy befolyásolják gondolataink is érzelmi és testi egészségünket. A kimondatlan fájdalmak, a rendezetlen konfliktusok mind-mind fellelhetőek egyéni élettörténetünk fizikai lenyomatán, a testünkben.
Önkorlátozó hiedelmeink elválasztanak bennünket lehetőségeinktől. A hiedelmeinkhez mindig társulnak képek és érzések is. És a vágyak sem csak gondolati szinten jelennek meg, ahhoz is mindig társul egy kép és egy érzés is. Ezeknek az érzéseknek pedig a test adja a biztos otthont.
Több éven keresztül tartottam tréningeket vezetőknek azzal a szemlélettel, hogy a megértésen keresztül lehet csak közel engedni őket a testükhöz és az érzelmeikhez. Ma úgy gondolok erre az útra, mint egyre a sok közül. Választottam másik utakat is, ahol a lehető legtermészetesebb módon engedem közel klienseimet ahhoz, ami minden nap velük van, a testükhöz és az érzelmeikhez. Ebben a Wingwave coaching és a SzomatoDráma segít nekem.
Kifejezetten szeretem ezeket a módszereket, mert fejorientált világunkban e módszerek különlegessége vagy különcsége, segít kikerülni mindennapi gondolati sémáink csapdájából. Segít abban is, hogy olyan tabu témák, amelyekről nem beszélhettünk, vagy nem mertünk róla beszélni és ezért a feledés homályába vesztek, felszabadulhassanak.
Ezzel utat engedve az elengedésnek és az önfejlődésnek. Különleges és egyben mély, intenzív élményben lehet részünk a SzomatoDráma során.
Gyakran azt tapasztalom, hogy megkonstruált valóságunk korlátoz bennünket abban, hogy meglássuk az igazán lényegi dolgokat. Azért tartom nagyon jónak ezeket a normál kereteken túlmutató módszereket, mert ezek lehetőséget adnak arra, hogy mi is átlépjük a saját kereteinket, korlátainkat. Egy olyan helyre érkezzünk, ami a megoldás lehetőségét kínálja. Ehhez nagy segítséget nyújt egy olyan módszer, ami eltávolít bennünket a gondolataink spiráljából és az érzelmek és a test felé terel. Ahol nem tudjuk a konstruált valóságunkhoz kapcsolódó gondolatainkkal újra és újra felépíteni a saját belső spirálunkat, mert ez túlmutat rajta. Nem tudunk mindent megmondani, kontrollálni, ezt így csináld, ezt úgy, most ezt gondold és ezt mondd. Ebben a világban nem utasítunk és elrendelünk, csak kérünk és adunk. A kívül helyezkedés rálátást biztosít és egy biztonságos ösvényt is ahhoz, hogy a kívül helyezkedés egy idő után kezdjen közelebbi kapcsolattá átalakulni, hívogasson, hogy valamit szeretnék megérezni, megtapasztalni. Ezek a valódi találkozások hozzák a tiszta felismeréseket, a tiszta érzéseket, és ezek megélése által az új úton való indulást.
Mindaz, ami ebben a módszerben megvalósulhat tréningek témája. Az asszertív kommunikációtól a konfliktuskezelésen át az érzelmi intelligenciáig itt minden jelen van, és mindez allűröktől mentesen természetes módon. Ennek megtapasztalása abban a hitemben erősít meg, hogy mindenki közel hozható a saját képességei és erőforrásaihoz, amelyre szüksége van.
„Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene.
Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene.
Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene.
Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok.
Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.”
(Virginia Satir)
